Az alábbi riport a héten megjelenő "Sportszelet" újságban olvasható

Tíz emberrel szerzett pontot az elmúlt hétvégén a Pécel-Elitsec, amely az Iklad otthonából hozott el egy nagyon fontos pontot. A mérkőzésen egyenlítő péceli Baráth Márknak (képünkön) az a találat volt a negyedik a bajnokságban.

– Sikerült már felvennie a felnőtt bajnokság ritmusát? – kérdeztük Baráth Márkot, a Pécel-Elitsec 20 éves támadóját, aki idén először szerepel a felnőtt mezőnyben.
– Szerintem már nincsen gond ezzel. Főleg úgy, hogy az öltözőben is a fiatalok vannak többségben. Korábban volt egy idősebb mag, amely meghatározta a péceli csapat játékát, de idén teljesen megfiatalodott a gárda. A rutint Kovács János és Kovács Gábor képviselik a hátvédsorban, szóval azért nem mindenki távozott. Ők nagyon fontos láncszemei a csapatnak. A többiekkel korábban az ifiben már együtt fociztam, szóval tényleg nem okozott gondot az átállás.
– Elégedettek az Ikladon megszerzett egy ponttal?
– Nagyjából igen, mert a tabellán mégiscsak előrébb állnak, mint mi. A pályán már nem látszott ez a különbség, még tíz emberrel is valamivel közelebb álltunk a győzelemhez. Ráadásul olyan játékvezető bíráskodott a találkozón, aki engem már háromszor is kiállított pályafutásom során, így csodálkozom, hogy nem engem küldött le... A viccet félretéve jó ez az egy pont.
– A kiállítás ezek szerint nem zavarta meg a csapatot.
– Abszolút nem, hiszen lassan már hozzászokunk az emberhátrányhoz. Sőt abban az értelemben ez még segített is nekünk, hogy a hazaiak többet támadtak, így nekünk volt lehetőségünk kontrák vezetésére. Négy ziccerünk is volt, de sajnos azok mind kimaradtak.
– Hogyan sikerült egyenlítenie?
– Egy szabadrúgás-kombináció után fejeltem a kapuba. A beadás után a társaim elvitték a védőket a rövidre, én pedig a hosszún érkeztem és a kapuba fejeltem. A góljaim nagy részét fejjel szerzem, és a szabadrúgásokra külön is készülünk. Ha véletlenül az egyik védő kiszúrja a figurát, akkor másikra váltunk. Szerencsére széles a repertoárunk.
– Akkor a tréningeken megfelelő létszámban részt vesznek?
– Azzal nincs gond, de a körülmények finoman szólva sem ideálisak. Sajnos csak a centerpályánk van, ott viszont nincs világítás, így csupán a kivilágított parkolónak használt ,,pályán” tudunk edzeni. Ez van, de bízom abban, hogy előbb-utóbb változik majd a dolog.
– Két mérkőzésük van még hátra a bajnokságban. Hány pontot remél ezektől?
– A Galgahévízt láttam játszani a Kistarcsa ellen, és bár az első félidőben jól helytálltak, a másodikra teljesen összezuhantak. Nekem elég kétarcúnak tűnik a csapat. Még sosem futballoztam ellenük, csakúgy, mint a Tápióság ellen sem. Mivel mindkét meccs hazai lesz, ezért illene begyűjteni mind a hat pontot.
– Vannak komoly tervei a futballban?
– Kétezer-ötben volt egy nagyon komoly sérülésem, ugyanis elszakadt a térdszalagom, majd volt egy porcleválásom, így összesen háromszor műtötték a térdemet. Emiatt sajnos csak hobbi már számomra a futball, hiszen így is rengetegszer fáj a lábam, mivel azonban nagyon jó a társaság Pécelen, szívesen vállalom még a fájdalmat is, csak hogy együtt játszhassunk.
– Mire lehet képes a bajnokságban a Pécel?
– Reménykedünk egy dobogós pozícióban, de a szadai meccs miatt a többiekhez képest hátrányba kerültünk. Ha sikerül egy jó tavaszt produkálnunk, akkor akár a második hely is meglehet. Szerintem a Tápiógyörgye megnyeri a bajnokságot, a Kistarcsa pedig nem biztos, hogy ott lesz a végelszámolásnál. Mi mindenesetre mindent megteszünk majd a jó eredményekért.

Mezei Sándor