A mérkőzés előtt lehetett érezni a játékosokon, hogy délelőtti időpont nem tetszik nekik és baj lehet a hozzáállásukkal is. Megjegyezném a pálya kifogástalan volt, ebben az időben sokkal jobb pályák nincsenek. 40 percig semmi jel nem mutatott arra, hogy gyászos lesz a vége. Igaz sem ellenfelünk, sem mi nem tudtunk nagy helyzetet kialakítani, tudatosan. Utána 5 perc alatt mentálisan néhányan szétverték azt, amit lassan kezdünk felépíteni. Asszisztáltunk a bekapott gólokhoz, védőink, középpályásaink rosszul kommunikáltak, helyezkedtek. Félidőben még rendeztük a sorokat, ami az ellenfelet is minősítheti, mert szintén 5 perc alatt megfordíthattuk volna az eredményt, és akkor valószínűleg mi nyerünk nagyobb arányban. Az 50. perctől a csapat megmutatta hogyan nem szabad játszani, ezt gyorsan el kell felejteni. Nem küzdöttünk, jó irányba még véletlenül sem futottunk, a végére még veszekedni sem nagyon maradt erőnk, de inkább kedvünk.Néhány embernek juttatnám eszébe: Nem mindegy, hogy melyik csapattól kapsz ki, melyiket vered meg, a nézők miatt, saját presztízsed miatt. Mérkőzés sajnos bebizonyította, igazából nincs köztünk olyan, aki a többieket ki tudja emelni, fel tudja segíteni, ha baj van, viszont többen is le tudják nyomni a fuldokló fejét a víz alá.

Mérkőzés tanulsága: Agymosás kell és több meló edzésen.

Jobb teljesítményt csak ellenfelünktől nyújtottak.