Bajor Tibor: A mérkőzés mégsem adhat okot teljes letargiára, még a vereség ellenére sem. A csapat küzdött, hajtott, próbált mindent megtenni a siker érdekében, csak egy kicsit többet kellett, szó szerint focizni. Az első óriási lehetőség a mi kezünkben volt, sajnos ezt Sándor Krisztián kihagyta. Utána is a kisebb helyzet még mindig a miénk volt, Bóka Szabolcs a kapás lövésre beadott labdát nem találta el. Az ellenfelünk a második szögletéből eredményes tudott lenni. A meccs további részében csak a mi eladott labdáinkból tudott a helyzetet kialakítani a Kistarcsa. Kovács Gábor könnyelműségével teszteltük új kapusunkat, aki remekül helyt állt. A mérkőzés nagy része a két 16-os között folyt, sajnos mi keveset tudtunk veszélyeztetni. Kicsit siettettük a játékot, ezért folyamatos játék nem tudott kialakulni. A második félidő közepén volt egy 20 percnyi erőfölényünk, amit épp rutintalanságunk miatt nem tudtunk kihasználni, ebben az időben ellenfelünk több cserével próbálta a lépést tartani velünk. Tudatos helyzetet sajnos sem mi, sem ellenfelünk nem tudott már kialakítani, a két csapat többször is egymás hibáiból élt. A játékvezető, aki jól vezette a mérkőzést, a vége előtt 11 perccel Baráth Márkot állította meg a partjelző téves intésére, egy 100% helyzetben. A mérkőzés labda ezután következett, egy beívelés után Kiss Péter, az előre keveredett védőnk, egy pontrúgás után 3 m-re a kaputól nem merte kapásból a hálóba vágni a labdát, pedig csak a kapus volt vele szemben. Az őszi mérkőzéshez képest nálunk szerintem javulás volt, itt nem csak az eredményhez képest, hanem a játék, a harcosság és a figyelmesség terén is. Tartom magam az újságban tett nyilatkozathoz, azért nem tudtunk jelen állapotban nyerni, mérkőzést megfordítani, mert nálunk több játékos az első felnőtt szezonjában van, míg náluk a többen az utolsó szezonjaikat tapossák. Tehát az erő mellé kell az ész is, de azt hozza majd az idő, az edzések és a meccsrutin.