A mérkőzés szomorú eseménnyel kezdődött, két játékosunk, Dömök János, Dömök Zsolt nagymamája a héten meghalt. Részvétünk, egy perces gyászszünettel kezdődött a mérkőzés. Az eredménnyel csapatunk kicsit felejtetni tudta a szomorú perceket a családban, ha csak pillanatokra is.

A mérkőzést magabiztos játékkal sikerült megnyernünk. Ellenfelünk gólerős támadójátékát kikapcsoltuk, szinte helyzetet sem tudtak kialakítani azok a csatárok, akik az előző két fordulóban 13 gólt szereztek. A mérkőzés „magas” színvonalon kezdődött, mert az első 10 percben szinte csak a levegőben volt a labda. Mi nyugodtunk meg előbb, ebben a csapkodó játékban, levettük a földre a labdát és egyből veszélyeztetni is tudtunk. Ellenfelünk szinte tálcán kínálta az első félidőben a mi baloldalunknak a támadások lehetőségeit. Ebből használtunk is ki lehetőségeket szépen. Fölényünk a 18. percben érett góllá! Sándor Krisztián egyéni betöréséből 20 méterről szerzett vezetést. Utána a 26. percben Szekeres M. beadását Baráth fejelte középre Bóka elé, aki egy átvétel után a hálóba lőtt. Még nem volt vége, mert Baráth M. csúsztatásából a 31. percben Sándor K. eldöntötte a mérkőzést, innentől kezdve csak a gólarány volt a kérdéses. 3-0 ás eredménnyel vonultak a csapatok a félidei pihenőre. A második félidőre kicsit kényelmesebbé vált a csapat és több olyan játékos is kapott lehetőséget, aki nem volt edzésen. Ez meg is látszott a csapat játékán, több technikai és helyezkedési hibákat követtek el játékosaink. Amikor passzolni kellett volna többször egyénieskedtünk, vagy rossz döntéssel, későn passzoltunk, így elmaradt az akár kétszámjegyű győzelem is. Fejben továbbra is sokat kell erősödnie a csapatnak. A 64. percben szöglet után, Kovács J. volt eredményes 4-0. Utána inkább a kihagyott lehetőségek, rossz döntések borzolták a hazai szurkolók idegeit, plusz az ellenfél egy bőbeszédű, szerény  játékosát is piros lappal jutalmazta a jól bíráskodó játékvezető. Ne legyen túl bosszús a vége, Lukács Zsolt iszonyatosan, nagy és látványos gólt lőtt 18 méterről, beállítva az 5-0 ás végeredményt.

Ősszel az ilyen mérkőzéseken épphogy nyerni tudtunk, mert vagy az ellenfél szerzett vezetést (pl.:Tápiószőlős), vagy saját hibáinkból tettük magunknak nehézzé a mérkőzést. (vagy Abonyban még ki is kaptunk) Túlértékelni a sikert nem szabad, mert az ellenfelünk, mintha félvállról vett volna minket, ezt meg is toroltuk rendesen. Mérkőzés előtt 35 perccel jöttek össze, itt már lehetett sejteni a mérkőzés kimenetelét. Annyit fejlődtünk ősz óta, hogy 12-14 ember rendszeresen jár edzésre, ebből adódóan jobb az erőnlétünk, mint tavaly és önbizalmunk is kezd helyre rázódni. Ami lényeg, hogy ezekből a játékosokból fel tudunk építeni egy masszív csapatot, aki bárki ellen képes a sikerre. Lesznek még kudarcok, de hiszem, hogy jó irányba indultunk el. A csapatszellemünkre fér még rá egy kis kovácsolás, több kohéziós erő kell még a siker megtartásához. (nem véletlenül van két Kovács is a csapatban, ebben is fogunk tudni fejlődni!!! )

Csík Tibor 7
Szekeres Márton 7- Kiss Péter 7 (Lukács Zsolt 60. p) –Kovács Gábor 7- Dömök János 7
Cselőtei Dániel 5 ( Lipták Gábor 6, 45. p) –Tóth Valentin 6 ( Dömök Zsolt 77. p) – Kovács János 7 – Sándor Krisztián 8
Bóka Szabolcs 7 ( Szabó Csaba 60. p) – Baráth Márk 6 ( Turcsik Gergő 77. p)