Tavaly búcsúzni kényszerült a Pest megyei I/B-osztályból a Pécel-Elitsec együttese, amely így az idényt már II. osztályban kezdte meg. A bemutatkozás nem sikerült túl jól, hiszen ősszel a Kistarcsától még négy–nullára kikaptak, azonban tavasszal már inkább a pécelieknek állt a zászló, azonban ahogy Bajor Tibor a mérkőzés után nyilatkozott, a rutin legyőzte a fiatalságot.

– A tavaszt is az őszihez hasonló eredménnyel kezdték, de azért mégis volt különbség.

– Nem is kicsi. Azt mondom, hogy a kistarcsaiak örülhettek, hogy megtartották az egygólos előnyüket a tavaszi első fordulóban – válaszolta Bajor Tibor, a péceliek edzője –. Ha pontozásos sportág lenne a futball, biztosan miénk lett volna a három pont, hiszen az utolsó öt percben is megvoltak a lehetőségeink arra, hogy megfordítsuk az állást. Formai gondunk nem volt, azonban az meglátszott, hogy hiányzott négy-öt nagypályás edzés... Teljesen más volt ez, mint az őszi.

– A folytatásra viszont nem lehet panasz, hiszen például a Pest Megyei Kupából is kiejtették a ,,megye-egyes” Felsőpakonyt.

– Így van, az egy nagyon szép eredmény volt. Azon a meccsen is előjött az, hogy nagyon jó fizikai állapotban vagyunk. A kistarcsai ellen is a vendégeknek ötöt kellett cserélniük ahhoz, hogy tudják tartani a tempónkat, a felsőpakonyiak is arra vártak, hogy majd csak elfáradunk, de nem így volt és kiharcoltuk a továbbjutást.

– Egyébként mennyire veszik komolyan a kupát?

– Ahogy mondani szokták, evés közben jön meg az étvágy, szóval jó lenne feljutni a Magyar Kupa főtáblájára, ugyanis nem emlékszem, hogy a Pécel valaha is szerepelt volna ott.

– A kupasorsolással elégedett?

– Megmondom őszintén, hogy jobban örültem volna az Aszódnak, vagy a Gödöllőnek. Az Újhartyán Urbán Flórival megerősítve azért nem lesz egyszerű feladat. Inkább játszottunk volna egy olyan csapattal, amelyik bár ,,megye-egyes”, de a tabella hátsó régiójában szerepel, ugyanis azoknak a játékosoknak nincs annyi sikerélménye, mint például az egy osztállyal alacsonyabb, de ott dobogós Újhartyánnak.

– A bajnokságban mivel lenne elégedett?

– Úgy indultunk neki a szezonnak, hogy ne essünk ki, és rakjuk le egy sikeres, fiatal csapat alapjait. Úgy vélem, hogy ez sikerült. Mivel idén lesz 100 esztendős a klub, ezért jó lenne a harmadik helyen zárni, és ezzel megünnepelni a centenáriumot.

– Jövőre mi a cél?

– Szeretné, ha harcban lennénk a feljutásért, mert ebből az osztályból minél hamarabb jó lenne elkerülni. Mégpedig azért, mert ha igazolni is akarunk, az illető meghallja, hogy ,,megye-kettő”, és inkább máshova megy. Az sem jó, hogy mindössze tizenhárom csapat van a bajnokságban, ráadásul van egy szabadnap, amely teljesen keresztülhúzza azt a folytonosságot, aminek meg kell lennie egy csapat életében. Jobb lenne, ha csak két csoport lenne, de tizennyolc együttessel. Így elég sok meccs lenne, nem csak huszonnégy évente. Ha idén egyszer kikapsz, akkor már óriási hátrányba kerülsz, mert kevés lehetőség van a javításra.

– Kik azok a fiatalok, akiket sikerült beépíteni a felnőtt csapatba?

– Az alapot az az U19-es gárda adja, amellyel anno bajnok lettem. Ennek volt a tagja a teljesség igény nélkül Kiss Péter, Baráth Márk, Szekeres Márton, Tóth Valentin,Varga Benedek, Deme Dániel vagy Bóka Szabolcs is. A jelenlegi kezdő legidősebb tagja huszonnyolc éves Kovács Gábor, bár olykor a harminchét éves Lukács Zsolt is beáll. Sajnos a jövőben az ifiből maximum egy-két ember kerülhet majd csak föl, mert kiesett két-három korosztály, így nehéz lesz ütőképes csapatot kialakítani az U19-ben.

– Szembetűnő, hogy a felnőtt csapat mindössze tizenöt gólt kapott tizenhat meccsen, ami jónak mondható.

– Nekem az az alapelvem, hogy a védekezést már a támadóknak el kell kezdeni, míg a támadásokat a kapusnak kell elkezdeni. Ez egy csapatjáték, amihez mindenkinek hozzá kell tenni a saját részét. Tavasszal a kupameccset is beleszámítva öt találkozón csak egy gólt kaptunk, ami szintén örömteli. A fiataloknak idő kellett, míg felvették a bajnokság ritmusát, hiszen többeknek ez az első felnőtt idényük.

– Milyenek a körülmények Pécelen?

– Némileg javultak, de az nagy probléma – bár hozzáteszem, nem csak nálunk, hanem máshol is –, hogy nincs megfelelő edzőpálya. Így pedig nehéz olyan munkát végezni, mint amilyen elvárható lenne, vagy amilyet szeretnék. Korlátoltak a lehetőségeink, de amit lehet, megteszünk azért, hogy jobb legyen.

Mezei Sándor