A mérkőzésen nem tudtuk megszerezni a harmadik helyet! Egyelőre ez az eredmény csalódás, de ne legyen az. Nem tettünk érte eleget, amennyit tettünk az csak, a majdnem dobogóra volt elég!
Mélyről indultunk, ezt ne feledjük, ezért inkább örüljünk, hogy ilyen tavaszt tudtunk produkálni!
Ellenfelünk ezen a mérkőzésen jobban akart, de meg volt ijedve tőlünk és mi nem használtuk ki ezt a lehetőséget. Két óriási hiba miatt gólokat ajándékoztunk  ellenfelünknek, ezzel eldöntve a bronzérem sorsát. Most buktunk egy csatát, de a háborúból még jól jöhetünk ki, ha levonjuk a tanulságokat! ( most tartunk a tervünk felénél)
2-0-ás hazai vezetés után, amit az első félidő közepén, 7 perc alatt ajándékoztuk ellenfelünknek, csak 88. percben szereztük meg a becsületgólt, Lipták révén.


Molnár László 7 ( Csík Tibor 46. perc 7 )
Szekeres Márton 5 ( Dömök Zsolt 52. perc 6)- Kovács Gábor 5 – Dani József 5 – Dömök János 4
Szabó Csaba 4 (Szabó Zoltán 63p) - Kovács János 4 – Kiss Péter 4- Sándor Krisztián 5
Bóka Szabolcs 4 (Gerencsér Tamás 52.perc 4) – Lipták Gábor 6

 
Nézzük meg, honnan indultunk, hová érkeztünk? Egy teljesen új csapatot kezdtünk el építeni az év elején.

Molnár lászló
Deme Dániel
Csík Tibor
Gerencsér Tamás
Horváth Zoltán
Dani József
Kovács János
Kiss Péter
Dömök János
Aranyi Alex
Prekup Gábor
Kovács Gábor
Szilágyi Dávid
Szabó Csaba
Szekeres Márton
Bóka Szabolcs
Tóth Valentin
Raduly Zsolt
Varga Benedek
Lukács Zsolt
Sonkoly Tibor
Sándor Krisztián
Baráth Márk
Turcsik Gergő
Dömök Zsolt
Cselőtei Dániel
Bogár Mátyás
Szabó Zoltán
Lipták Gábor

29 játékos lépett pályára egy év alatt. Ez a szám ahhoz, hogy egy csapat, sikeres legyen nagyon sok. A statisztika is azt mutatja, hogy kevés az állandóság, sok a kísérletezés. A nulláról indultunk, egy olyan osztályban, ahol nem ismertük az ellenfeleket, nem ismertük magunkat. Kialakítottunk egy játszó, bárki ellen győzelmi esélyekkel pályára lépő csapatot. Viszont sok játékos egyéni sérelmeit nézve, túlértékelve saját képességeit, nem nézve a csapat érdekeit megsértődött, leállt, így lehetett, hogy a végére majdnem kiállási problémáink lettek. Az akaratgyengeség, a harc, a tűz hiánya miatt maradtunk le a dobogóról. A cserejátékosnak is azért kell küzdenie, hogy játszhasson, ezzel örömet szerezve magának, élvezni tudja ő is a csapat sikereit, és serkenteni a tudja a többieket a még jobb teljesítményre. Sajnos a végére teljesen elfogytunk, mert mindenki a saját érdekeit tette előrébb a csapatérdekeinél. Még ha megye 2, akkor is van csapatérdek.

Összességében én mégis gratulálok a csapatnak, mert igenis sikeres volt ez az év, voltak szép győzelmek, visszahoztunk néhány szurkolót a csapat mellé. Innentől kezdve már a vezetőkön múlik, mire van lehetőség, mit is szeretnének valójában. Van egy hónap pihenő, mindenkinek kellemes pihenést kívánok! Jövőre újult erővel feljebb kell tudni lépni a rangsorba, ebben benne rejlik a bajnoki cím is. Idén ezért még gratuláció járt, jövőre ez már kevés lesz, mert mindenkitől érettebb futballt fogunk elvárni. Bízzunk abban is, hogy a szövetségben is lekerül rólunk a feketebárány szerep, lehet, hogy ők nem érzik, de minden döntésükkel a péceli csapatot nyomják lefelé.