A Pécel megérett a ,,megye-egyre”

Az előzetes esélylatolgatás alapján az a bizonyos mérleg nyelve a gödiek felé billent, bár az némiképp jelzésértékű volt, hogy a péceliek hétközben ,,belefirkáltak” az albertirsai (arany)történelemkönyvbe, hiszen idegenben diadalmaskodtak 3–1-re. Így a gödiek ellen már egy döntetlen is elég lett volna az üdvösséghez, vagyis a ,,megye-egybe” jutáshoz.

A nagy meleg ellenére szépszámú nézősereg látogatott ki Pécelre. A büfé bejáratánál egy kondérban rotyogott a vacsora, de hogy mi, nem láttuk, ellenben egy kis lyukon kiáramló illatfelhő igencsak megbizsergette az ember ízlelőbimbóit. Már csak egy hazai siker hiányzott, hogy még felemelőbb legyen az este. Majd két óra múlva – gondolhatták a helyiek...
Több játékvezető is kilátogatott a péceli összecsapásra (na, ja, bajnoki meccsek híján jó lesz ,,levezetésnek” ez a 90 perc). Budai Balázs (bíró)párjával, Pfeifer Renátával érkezett, s közelgő esküvőjük kapcsán megjegyezte: ,,Ha már ennyit kibírtunk, akkor ez a 13 nap az esküvőig csak nem okoz törést.”
Bízzunk benne, hogy azt már tényleg fél lábbal is kibírják. Budai Balázs közben megmutatta telefonja csörgését, amely – szabad fordításban persze – egy koszos közlekedési vállalatról szól... Sálálálá. Mosolyogtak is ezen a körülötte lévők.
És majdnem mosolyogtak a gödiek is a 2. percben, ám a péceliek kapusa, Hamvas Balázs hihetetlen bravúrt bemutatva megmentette csapatát a góltól, majd a túloldalon egy súlyos védelmi hiba után Hegyes Zoltán megszerezte a vezetést a házigazdáknak. S bár nagy meleg volt, a 8. percben a gödiek arcára fagyott a mosoly, hiszen Győrfi József találatával már 2–0 volt a Pécel javára.
Ez tényleg sok(k) volt a vendégeknek, akik védői úgy tűnt, mintha ólomlábakon jártak volna. A gödiek játékában nyoma sem volt a nagy tavaszi bajnoki és kupamenetelésnek, s ezt a lelkes szurkolóseregük is szóvá tette. Igyekeztek a vendégek, de a kapuhoz érve egyszerűen elfogyott a tudomány. Nem úgy a pécelieknél, akik tudatosan vezették akcióikat, szemre is tetszetősen futballoztak, majd a 30. percben Kontits Tamás is ,,beköszönt”, ezzel szinte elsüllyesztve a gödi hajót. A 3–0-s hátrány ellenére több vendégszurkoló már csak a csodában bízott, és okuk sem volt mosolyogni, bár az egyik hazai rendező hangszínezete mégiscsak nevetéssé varázsolta a letört kedvű gödieket. A bariton és a talán sok jégkrém fogyasztás ,,keverékének” hangján fel s alá járva-kelve űzte-hajtotta sajátjait, minden szemrebbenés nélkül. Ha éppen két gödi iszkolt előre, máris figyelmeztetett a közelgő veszélyre. Nos, ha más okuk nem is maradt egyes nézőknek az örömre, a strandpapucsos rendező által elhangzottak szolgáltattak némi mókával – persze az utasításait ő maximálisan komolyan gondolta! De az a hangszín...
A 34. percben kapuba találtak a gödiek, ám a zászlajával lelkesen (s egyben tévesen) integető Suscsák János partjelző szerint lesről. Mérges tekintettel lesték a vendégdrukkerek ezt, megszokásból bosszankodtak is (egyesek – az Európa-bajnokság apropóján – ,,Vak II Pistáztak” is...), mindhiába, így a csapatok 3–0-s péceli vezetés mellett térhettek szünetre.
,,Te, Józsi, meleg a sör a büfében!” – kiáltott fel az egyik néző, mire jött a kiszolgáló őszinte beismerése, miszerint időközben kifosztották a készletet (ám szerencsére nem símaszkos banditák, hanem a nedűért valódi forintért ,,tejelők”), s most töltötte fel a hűtőt, mert azért ilyen rohamra ő sem számított. És talán a gödiek sem –legalábbis az első félidőben a péceliek játékát látván.
Magabiztos előnye birtokában a második játékrészre visszavettek a lendületből a házigazdák, de a gödiekben nem volt annyi plusz, hogy a hazai (teljesítménybeli) mínuszt az eredményben is realizálják. A 60. percben Csesznák Tamás ugyan szépített, de ezzel el is lőtte az összes puskaporát a látogató. A slusszpoént a csereként beállt Rédl Tamás sütötte el a 80. percben (még rendező sem kellett hozzá), beállítva ezzel a 4–1-es végeredményt.
A lefújást követően tinilányok szaladtak pezsgővel a pályára a pécelieket ünnepelvén, akik augusztustól immár a ,,megye-egyben” vitézkedhetnek.
A gödi nézők sportszerűen megtapsolták a hazaiakat, megjegyezvén, hogy teljesen megérdemelt győzelmet aratott riválisuk, ellenben egy napszemüveges férfinél elszakadt a cérna, aki szerint a ,,sporik” miatt veszítettek kedvencei. A rendezők próbálták valamilyen szinten útját állni, ennek ellenére leköpte az egyik partjelzőt. Csúnya jelenet volt, nem is illett bele az ünnepi forgatagba, de ez egyben egy intő jel is lehet a péceliek számára, hogy a ,,megye-egyben” sokkal szigorúbban kell venni a biztonsági előírásokat.
Az elítélendő közjáték sem szegte kedvét a hazaiak boldogságának, akik a látottak alapján teljesen megérdemelt győzelmet arattak, így egy osztállyal feljebb bizonyíthatnak bő másfél hónap múlva.
Még mielőtt mindenki a jól megérdemelt jutalmát elfogyasztotta volna, Jakab Béla, az MLSZ Pest Megyei Igazgatóságának tiszteletbeli elnöke átadta a díjakat az aranyérmes Pécelnek, valamint a bronzérmes Gödnek, hiszen amellett, hogy ez lényegében osztályozó volt a ,,megye-egybe” jutásért, beillett a II. osztályú Bajnokok Tornájának is.
Nagy volt tehát az öröm, és végre Józsi arca is mosolygósabbra váltott, hiszen időközben lehűlt a sör a büfében – a szünethez képest tehát a szomjoltó intézmény is osztályt váltott Pécelen. Szintúgy felfelé.

B. Nagy Zoltán