Abony, 100 néző

Pécel-Elitsec: Molnár 6- Horváth 4, Kovács G. 5, Kovács J. 5, Dömök J. 5 - Szabó 5, Sonkoly 6, Szilágyi 6, Sándor 5 - Baráth 6, Turcsik 5

Csere: Dömök Zs. 6, Raduly, Bóka

Gól: Baráth, Szilágyi

Csapatunk két hét után lépett újra pályára, a múlt heti szabadnapnak köszönhetően. Ellenfelünk az Abony csapata volt, mégpedig idegenben.
Még szinte el sem kezdődött a meccs, és máris a hazaiak voltak előnyben. Mint már eddig több ellenfelünk, ezúttal a hazaiak is az első lövésükből gólt szereztek. Majd néhány perc múlva még egyet. Kezdett elúszni a meccs, ekkor az egyik hazai védő kézzel ütötte el a labdát a saját tizenhatosán belül. 11-es!!! Legalábbis a világon mindenhol, Abonyban nem. Néhány perc múlva viszont igen, a probléma csak az,hogy ellenünk. A pálya széléről jogosnak tűnt. Persze, hogy berúgták. Égtünk hárommal, de ezután következett a csoda. Csapatunk összekapta magát, és még a félidő lefújása előtt Baráth és Szilágyi révén faragtunk a hátrányból. Mindkét gólban fontos szerepet vállalt Turcsik, akit rózsaszín cipője miatt ezúttal sem kíméltek a nézők... Félidő 3-2.
A második félidőt hatalmas iramban kezdtük, érett a harmadik gólunk, fáradt az ellenfél. A hazaiak rúgták a labdát, amerre álltak, folyamatosan a füvön fetrengtek, húzták az időt keményen. Mondjuk mi is ezt csináltuk volna talán, ha vezetünk. Ez még belefér. Viszont az nem, amit a ritka nagy tapló, dagadt kapusuk művelt, végig a meccs folyamán. Szinte nem volt olyan játékosunk akivel ne keveredett volna összetűzésbe, akinek ne szidta volna az anyját, sőt folyamatosan pofázott szurkolóinknak is. Megtehette, a bíró partnere volt ebben, hiszen, ha egy lappal honorálta volna ennek az emberszabásúnak a viselkedését, talán visszább vett volna az arcból. Na mindegy, nem ezen múllott. Inkább azon, hogy a kevés helyzetünkből egyet sem tudtunk belőni a második félidőben, pedig lefociztuk a pályáról a hazai csapatot, hiszen már menni is alig bírtak. Igaz, a vége előtt ciccerbe kerültek, de a kapusunk tudta, mi a dolga. A második félidőben időhúzás és labdaelrugdosás miatt kb 12-15 percet állt a játék, ezért a spori kemény három percet hosszabbított. Sajnos rajtunk már ez sem segített, elszenvedtük második idei vereségünket, de ezúttal egy olyan meccsen, ahol, ha nyerünk, a hazai csapat egy szót sem szólhat. Csakhogy nem nyertünk...
A visszautazást követően tiszteletét tette a csapat nagy része a Péceli Szeptember Fesztiválon.

Bajor Tibor: A vereséget mindig nagyon nehéz feldolgozni. Úgy érzem, az első félidőben egy nagyon szervezett csapat tudott ellenünk 3 gólos előnyt szerezni. Apró szépséghiba, hogy 2-0-nál nekünk kellett volna 11-est rúgni, nekünk nem adta meg a spori, ez a meccsnek fontos fordulópontja volt, főleg, hogy néhány perc múlva hasonló kétes szituáció után a hazaiaknak befújta. 3-0 már nagyon nagy előny volt, de játékosaim emberi tartását bizonyítja, hogy még a félidő lefújása előtt két gólt rúgva visszajöttünk a meccsbe. Sajnos a második félidőben a helyzeteinket kihagytuk, igaz az ellenfelünk nem sokat járt a tizenhatosunk környékén, az eredmény viszont már nem változott. Úgy érzem jó úton járunk.

Petrók Tamás: Egy igazi paprikás hangulatú mérkőzést láthattunk. Jól kezdtünk, hiszen három góllal vezettünk, egész jól játszottunk.3-0-nál érthetetlen módon visszaálltunk, nem tudom mi történt, nem ezt beszéltük meg. Feljött az ellenfél, két buta gólt kaptunk, 3-2 volt a szünet. A második félidőt igazából védekezéssel töltöttük. Nem mondom azt, hogy nem érdemeltük meg a győzelmet, de igazságos lett volna egy döntetlen is.

Képek >>>                     Tabella >>>                 Kanadai táblázat >>>

U19-es csapatunk súlyos, 8-0 arányú vereséget szenvedett.